Hirudoterápia
A hirudoterápia (a piócaterápia tudományos neve) az orvosi piócák (Hirudo medicinalis) alkalmazását jelenti különféle orvosi kezelések céljából. A piócák használata több ezer éves múltra tekint vissza, egészen az ókori Egyiptomig és Görögországig, ahol vércsapolásra használták őket. A modern hirudoterápia a 20. század végén éledt újjá, és napjainkban többféle orvosi alkalmazása van, különösen a mikrosebészet és a plasztikai sebészet területén. A piócák nyála számos bioaktív anyagot tartalmaz, köztük hirudint, amely gátolja a véralvadást, ezáltal elősegítve a véráramlás fenntartását a sérült szövetekben.
Története
Az orvosi piócák alkalmazása a középkorban is elterjedt volt Európában, különösen a vércsapolás gyakorlatának részeként, mivel azt hitték, hogy a testben lévő betegségeket a „rossz vér” eltávolításával lehet gyógyítani. A 19. században a piócák túlzott alkalmazása visszaesett, mivel a vércsapolás hatékonyságát egyre többen kérdőjelezték meg.
Modern alkalmazás
Napjainkban a hirudoterápiát leggyakrabban a sebészeti és plasztikai beavatkozások után alkalmazzák, különösen végtagvisszaültetések során, amikor a szövetek vérellátása nem megfelelő. A piócák segíthetnek a vénás torlódás (a vénákban felgyülemlett vér) megszüntetésében, elősegítve a megfelelő véráramlást és csökkentve a szövetelhalás kockázatát.
A hirudoterápia széles körű tudományos elismerést nyert, és 2004-ben az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) hivatalosan is engedélyezte az orvosi piócák használatát műtét utáni vénás torlódások kezelésére.
Mechanizmus és hatóanyagok
A piócák nyála több aktív vegyületet tartalmaz, köztük hirudint, amely antikoaguláns hatású. Ez a vegyület megakadályozza a vérrögképződést, és lehetővé teszi a szövetek megfelelő vérellátását. Emellett a piócanyál fájdalomcsillapító anyagokat is tartalmaz, amelyek fájdalommentessé teszik a kezelés folyamatát.